A világ teremtése és újjáteremtése között...

El kell indulnunk Isten felé, hogy elérjük egymás kezét - mondta Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök az ökumenikus ima alkalmával, a Székesegyházban.

Már hagyomány, hogy januárban, az egyetemes imahéthez kapcsolódva Szatmárnémetiben is találkoznak a különböző felekezetek képviselői, hogy közösen álljanak ki, együtt imádkozzanak a békéért, a keresztények egységéért. Idén január 24-én, délután fél öttől kezdődött az ökumenikus imaóra, melyre a különböző felekezetű hívek is talán nagyobb számban eljöttek, mint az elmúlt években.

Az imaalkalom elején Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök köszöntött mindenkit, aki ellátogatott a Székesegyházba imádkozni az Úr Jézus szándékára, „ hogy az a megosztottság, ami a történelem folyamán a keresztények között létrejött, minél inkább a megbékélés és a testvéri szeretet egységébe torkolljon. Amit szétromboltunk, azt csak a Jóisten segítségével tudjuk ismét eggyé tenni. Adja meg Isten, hogy az igéből erőt merítve az egység útján tudjunk előrehaladni." Schönberger Jenő ugyanakkor megköszönte a Sant'Egidio Közösségnek az ökumenikus imaórák sokéves szervezését, majd átadta a szót a római Sant'Egidio Közösség titkárának, Alberto Quattrucci-nak.

Ő röviden rámutatott, 78 országban vannak jelen a világon, és mindenhol a szegényekért dolgoznak, szolgálnak, valamint a békéért és az egységért tesznek meg minden tőlük telhetőt. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ma újra felerősödetek a háborúk, az erőszak, és ezzel együtt az emberek szívében a reménytelenség is eluralkodik. A keresztények egysége viszont az a kincs, erő, amely békességhez, kiengesztelődéshez vezethet a világban.

A szatmári Sant'Egidio Közösség nevében Szilágyi Edit köszöntötte a különböző felekezetek képviselőit és kezdődött meg ezután az elmélkedések sora, először Nt. Szűcs Sándor baptista lelkipásztor gondolataival: „Valóban egységben az erő, jó, ha a jó cél érdekében összefogunk, s legfőképp az imádságban kell, hogy egyek legyünk. (...) Örülök, hogy egyházak együtt imádkozhatunk azért, hogy Isten áldja meg Szatmár lakosait, hogy tudjunk ellenállni a rossznak. Összefoghatunk ebben, és az összefogásban nagy erő, áldás van. Bátorítani egymást, imádkozni egymásért, ott lenni egymás mellett...".

Nt. Kovács Sándor református esperes Ezékiel próféta könyvéből olvasott (Ez 37,1-14), majd kihangsúlyozta, Isten kezében van a hatalom, az erő, a megújulás, a feltámadás. „A próféta nagyon jól látja, hogy az Egyház léte Isten szívügye, s a száraz csontoknak, a mai világ közömbös emberének, a hitetlen ténfergőknek, neked és nekem, Ezekiel prófétához hasonlóan szólnunk kell, az Istennek igéjét prófétálni, hogy a csontok, a hitetlen lelkek, a közömbös emberek felébredjenek új életre. Csupán két dolgot kell bemutatnunk: milyen hatalmas a mi Istenünk, és milyen elveszett állapotban van az ember, Isten, Jézus Krisztus nélkül. Hát ezt tegyük együtt, összefogva. Ez a mi feladatunk, és nem is kevés, a testté lett igét, Jézus Krisztust hirdessük!"

Ft. Pallai Béla görögkatolikus parókus a szamariai asszony történetét olvasta fel, majd elmondta: „Minden egyes évben, amikor összegyűlünk ide, hogy a krisztushívők egységéért imádkozzunk, akkor nem azt akarjuk kifejezni, hogy ez csak egy hétig tart, hanem ez egy kezdete annak, hogy egész évben együtt élünk, együtt vagyunk Krisztussal. Krisztust követjük - hisz keresztények vagyunk -, és ugyanazzal a Krisztussal éljük az életünket, aki örök életet kínál nekünk, és azt kéri tőlünk, hogy egyek legyünk. És mi ezt meg is tesszük több-kevesebb sikerrel, elhozzuk ide, ami tehetségünktől függ - az imádságainkat, az énekeinket, képekben, vallásos szimbólumainkkal -, sokszínűségünk legjavát. Eljövünk egy helyre, hogy találkozzunk Krisztussal, aki már itt vár ránk, tudja, hogy kik vagyunk, és tudja, hogy mit akarunk. Hisz, amikor a szamariai asszony is kiment a kúthoz vizet meríteni, Jézus már ott volt..."

Ft. Dumitru Roman görögkatolikus esperes emlékeztetett, Isten közösségi lénynek teremtette az embert, mely szoros kapcsolatban van a teremtőjével. „Ismert, hogy a bűn beavatkozott ebbe a tervbe és Ádám, ahelyett, hogy egy egységes, az Istennel békében élő nép feje lett volna, egy gyűlölködéssel és féltékenységgel megosztott világ atyja lett. Ő maga elbújt a Teremtő szeme elől, a fiai pedig megölték egymást, azért mert Ádám a vétkével elveszítette az élet értelmét. Isten, végtelen jóságával, az időkön keresztül készítette a bűn által szétszóródott fiainak újraegyesülését. Jézus halála az élet forrásánál gyűjt minket össze, a Szentléleknél" - mondta Dumitru Roman.

Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök utolsóként szólt a jelenlevőkhöz: „Ebben az egy órában átimádkoztuk a múltat, a jelent, és engedtük magunkat elragadtatni a jövőbe. A világ teremtése és a világ újjáteremtése között élünk. Hála Istennek, hogy ebbe a világba elküldte egyszülött Fiát is, azért, hogy megtanítson bennünket vágyni az újra és tanulni a régiből. Mindannyian közelebb kerülünk Istenhez, ha így tekintünk az ő művére, arra a világra, amit Ő szeretetéből alkotott, és mi elrontottunk. Arra, amit Ő szeretettel megváltott egyszülött Fia által, és mi minduntalan próbálunk elszakítani tőle, de egyszer új föld lesz és új ég, megszűnik, ami eddig volt, valami új lesz, és ott valóban Isten velünk lesz. Minél közelebb kerül valaki Istenhez, annál közelebb kerül embertársaihoz is. Mi valamennyien Isten szavát engedtük magunkon keresztül hangozni. Most viszont meg kell indulnunk nekünk is ennek a szónak a nyomán Isten felé, hogy elérjük egymás kezét. (...) Ha valaki el tud indulni az egység felé, és legalább kérni Istentől az egység ajándékát, az megtalálja a saját lelke békéjét, és ő maga is békehírnök lesz a környezete számára."

Az elmélkedések után a Sant'Egidio Közösséggel imádkoztak, három nyelven mondták el a Miatyánkot, majd az egység és a béke jelét adták egymásnak egy őszinte kézfogásban.

Az ökumenikus imaalkalom Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök áldásával, és közös énekkel ért véget.